2015. május 10., vasárnap

Szünet

Sziasztok!

Nem tudom, rá fog-e valaki kattintani erre a bejegyzésre, ha nem hirdetem magamat Facebookon, de azért egy próbát megér. Szóval sajnálom, de ez nem megy. Nem miattad, hanem miattam. Komolyra fordítva a szót: rájöttem, hogy nem tudok blogot írni.
 Hogy miért? Egyszerűen furcsa, hogy Ti már akkor látjátok a történet egy részét, amikor az még nincs befejezve, ezzel konkrétan elzárva az utólagos javítás, toldozás-foldozás lehetőségét. A másik pedig, hogy sosem szeretem azt csinálni, ami kötelező Mikor belevágtam ebbe a történetbe, tök lelkes voltam, most meg húsz szavanként ellenőrzöm a Wordben, hogy hol tartok, lehet-e mésznek nevezni már az aktuális fejezetet. Ez pedig a minőség rovására megy, úgyhogy sajnálom, de most hosszabb ideig nem lesz új fejezet a blogon. Megpróbálok előre írni tíz-tizenötezer szót, és aztán újrakezdeni ezt az egészet, mert nem a sztorival van a baj, nem is az olvasókkal, csak a munkafolyamat nem működött rendesen. Azért szeretném megköszönni annak a tizennégy (plusz-mínusz néhány) embernek, aki nyomon követte a blogot, őmiattuk nem hagyom ezt a történetet poshadni a fiókomban. Most nem ígérhetek mást, mint hogy igyekszem minél előbb visszatérni Hozzátok. Nem tudom, addigra mennyien maradnak meg közületek, de ha nem sokan, az se baj, elölről fogom kezdeni, és remélem, a végére meg leszek elégedve azzal a valamivel, amit összehoztam.

Puszi:
Szofianna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése